Nem jellemző, hogy felhúzom magam dolgokon. Kevés dolog bosszant fel igazán, mert tudom, hogy nem érdemes idegeskedni. Ilyen lehet egy informatikai világvállalat felesleges funkciókkal telerakott programja, amelyben teljesen hétköznapi feladatot is nehéz elvégezni; vagy amikor egy általam finanszírozott intézményben úgy gondolja az ügyintéző, hogy én egy probléma vagyok a számára, pedig kedves ügyfélként kellene kezelnie. Mindig azzal tudok lecsillapodni, szinte azonnal, hogy kívül helyezem magam az eseményen és ilyenkor rájövök, hogy a probléma forrása elillan. Nem érdemes vele foglalkozni.
Hogy egy mindennapi példát is említsek: Haladunk az autónkkal valahová és egy “őrült sofőr” szlalomozással közlekedik a közelünkben. Ez bosszantó és veszélyes, főleg ha például féktávon belül elénk vág. Mégis, mi ennek a viselkedésnek a logikája? Szerintem semmi. Ez az elkövető szellemi defektje. Ez szerintem az őrület egy formája, vagy az adrenalin mellékterméke. Hogyan kezeljük? Sehogy.  Nekem a balesetmegelőzés lebeg ilyenkor a szemem előtt. Inkább elengedem, hogy ne veszélyeztessen. Az elborult agyának nem segítene egy agresszív válaszreakció. Ráadásul, ha megpróbálnám megtorolni, ugyanolyanná válnék, mint ő. Szóval elengedem, hadd menjen. A lelkem megnyugtatása érdekében arra gondolok: “Menj csak! Ez a te életed, nem az enyém. Magaddal tolsz ki, ha ellenségeket gyűjtesz.”

De, hogy az eredeti témára visszakanyarodjak: Történt velem egy hangulatváltással kapcsolatos furcsa dolog és ezt most szeretném mással is megosztani, mert tanulságos lehet. Egy szolgáltató cég irodájában nem megfelelően kezeltek. Megvárattak, nem szóltak előre, hogy milyen dokumentumokat kérnek, felelősségre vont az ügyintéző és még pofákat is vágott mindehhez. Tényleg felment bennem a pumpa. Miközben elmentem beszerezni a hiányzó dokumentumot folyamatosan azzal a gondolattal játszottam, hogy miként fogom visszaadni neki a kellemetlenséget, amelyeket nekem okozott. Hogyan fogom csapdába kényszeríteni a keresztkérdéseimmel? Miként fogom megtanítani a megfelelő ügyfélkezelésre? Szinte láttam az esdeklő arcát, miközben azt kéri, hogy bocsássak meg neki. Ha mérges az ember olyan hülyeségeken képes gondolkodni, hogy elképesztő. Magam is csodálkoztam rajta, hogy mit kell egy ilyen idiótával ennyit foglalkoznom. Persze csak utólag láttam be, hogy ez egy teljesen felesleges tevékenység. Miközben bosszúszomjasan ballagtam vissza az ügyfélszolgálatra egy lámpa az utamat állta. Megálltam és megnyomtam a gombot, ami beiktatja a gyalogátkelőt a folyamatba. Ekkor odalépett hozzám egy csúnya, idős ember, szedett-vedett öltözékben és morogva megkérdezte: Működik a kapcsoló? Mondom neki: Igen, rövidesen vált. Majd elfordultam, mert nem akartam szóba elegyedni vele. Ő azonban folytatta: Nagyon meg kellene büntetni azokat, akik tönkretesznek dolgokat, meg összefirkálják a falakat… Mondtam neki, hogy az apám is hasonlóan gondolkodik. Folytatta tovább a beszélgetést. Elmondta, hogy mivel foglalkozott, milyen minőségben végezte a munkáját, kik voltak az ügyfelei és hasonlókat. Azt emelte ki, hogy jól kell dolgozni, amivel én is nagyon egyetértettem. Addig beszélgettünk, hogy megváltozott a számomra ez az ember; szimpatikussá, kedvessé vált és már nem volt visszataszító számomra a kinézete. Elváltak útjaink a lottózónál és kellemes közérzettel értem be az irodába, ahol már nem akartam megalázni az ügyintézőt. A sors úgy hozta, hogy egy kedves dolgozóhoz kerültem, aki profi módon végezte a feladatát.

Érdekes ahogyan átalakul az ember hangulata. Ha akkor egy vidám ember szólított volna meg, biztos mérges maradok, mert nem egy “frekvencián” pörögtünk volna. A nagy érzelmi különbség nem hozza közelebb az embereket. Így, hogy egy morgó ember tette ezt, azonos hullámhosszon voltunk és így visszakerültem a normális hangulatomba. Ez még azért történhetett meg, mert mind a ketten jó szándékúak vagyunk. A hasonló gondolatok teszik az embereket egymás számára szimpatikussá. Az erős közös pontunk az alkotás öröme volt. Ez volt az, ami miatt kommunikációban maradhattunk és ez segített abban is, hogy megfelelő irányba mozduljon a hangulatom.

Ha az ember ideges, mérges, ellenséges, vagy hasonló érzelmet él meg, akkor annak hatására nem építő jellegű gondolatok alakulnak ki. Gyakran kimondottan magunk ellen teszünk, ha hagyjuk magunkat felhúzni.
Vigyáznunk kell, hogy ne valami ellen küzdjünk, hanem valamiért. Az alkotáshoz pedig pozitív hangulat kell!