Nap, mint nap tapasztalom, hogy a vezetők fejében a motiváció egyenlő a fizetéssel.
Szinte rám förmednek, amikor megjegyzem, hogy ez nem így van.
A következő válaszokat kapom rendszerint:
– Azért kapja a fizetést, hogy jól dolgozzon.
– Örüljön, hogy van munkája.
– Nem értem, miért ilyen a hozzáállása, hiszen egy csomó pénzt kereshetne a jutalék rendszer miatt.

Lehet, hogy sok vezető a saját pénzéhségét vetíti a beosztottjára és ebből a nézőpontból érthetetlen a számukra az, hogy a felmérések szerint az embereknek csupán a 20%-át lehet pénzzel motiválni.
Szinte mindenki akkor válik pénz-motiválttá, amikor kevés a fennmaradásához a bevétel, vagy pedig így érzi.
Ez látszólag nem magyarázza a magas bevétellel rendelkező személyek pénzéhségét -vagy mégis?
Mindenkinek megvannak a saját kiadásai és a jelenlegi társadalmi viszonyok megkövetelnek az egyes vagyoni rétegektől bizonyos megfelelést. Bármelyik réteg érezheti azt, hogy kevés a bevétele, hiszen az aktuális jövedelmükhöz igazítják az életformájukat. Lehetséges az is, hogy a havi 1 Milliót kereső vállalkozónak is csak 2 hónapnyi túlélési tartaléka van és a havi 160 ezret kereső munkatársának is csak ennyi, mert ehhez igazították a szokásaikat.
Az igazi belső rettegés és pénzhajhászás akkor kezdődik, amikor valaki túl sokat költ és a személyiségében megtalálható agresszivitás. Emiatt a tudatosság helyett az erőt alkalmazza az illető és minden problémázás nélkül keresztülgázol bárkin, amennyiben ez a céljait szolgálja.

Térjünk vissza szorosan a motiváció témájához.
Motivációnak én azt nevezem, amikor valaki önként, a tudásához mérten legjobb minőségben elvégzi a feladatait.
Le kell szögezni, hogy az emberek nem gépek. Így nem is lehet őket megjavítani. Más módon kell bánni a beosztottakkal és rávenni őket a magas minőségű munkára.
A büntetés csak a hülyék esetében működik és inkább egyfajta primitív idomításnak nevezném. Még a híres Cesar Millan -kutyadoki sem büntetéssel veszi rá az állatokat, hogy megtegyenek valamit, pedig ő kutyákkal foglalkozik!

Szinte hallom a kérdést: – Igen, de mit lehet ezekkel a lusta, nem törődöm és figyelmetlen beosztottakkal tenni?
Innen nagyon szép kihívás és hosszabb távon már kellemes tevékenység következik, mert meg kell ismernie minden vezetőnek a munkakörök pontos körülhatárolásának érthető módszerét; az emberekkel való bánásmódot; a megfelelő munkatárs megtalálásának módját; a megbeszélések (meetingek) megfelelő menetét; az utasítások lényegét. Hátra van még a legfontosabb és sokak számára talán a legnehezebb az EGO háttérbe szorítása. Minden cég és vállalkozás egy szervezet, aminek úgy kellene működni, mint egy élő organizmusnak. Ebben együtt nyerhetünk csak igazán, így az EGO egy hátráltató tényező.
A túl magas önértékeléssel rendelkezők most biztosan nem értenek egyet velem. A módszerek viszont a véleményükkel ellentétben léteznek és működnek. Ha kilépünk a megszokásokból és elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy tanuljunk és változtassunk a vezetői szokásainkon, akkor nagy sikerélmények és hosszabb távon anyagi előnyök várnak ránk.

Egyébként a témát nagyon részletesen kifejtem a konzultációk alkalmával és elegendő hangsúlyt kap ezen alkalmakkor egy sor motivációt növelő eszköz és lehetőség, amelyekkel biztos sikert érhetünk el kollégáink tevékenységében.